Forrás: Google |
Az alapsztori ugyanaz: a magát lúzernek valló, gimibe lépő lány szerelme a nála egy évvel idősebb, menő , osztálytársával, Cortezzel... bocsánat, Krisztiánnal. Sok-sok szenvedés (szerencsére sírás jóval kevesebb, mint Reninél, és jóval több a dühroham) és természetesen a helyzet nem oldódik meg az első könyv végén. (Ha ebben is az ötödik könyvben fognak összejönni... )
"– Menj csak! – legyintettem lazán. –Engem látsz eleget órán. Szinte pislogás nélkül nézett rám.– Azt majd én eldöntöm, kiből mennyi az elég, oké ?"
Tavi Kata: Nyitótánc, 122. oldal
Mi ez, ha nem Cortez "kultúrált" beszédmódja? Már csak egy kóla hiányzik a kezéből...
Forrás: Google |
Hogy mik az irritáló tényezők? Az SZJG-hez való hasonlóság, a szerencsétlenkedések és a suta megfogalmazások, a sok ismétlés...
Stilisztikailag a mű nem éppen tökéletes.
Megjegyzés: Lehet, hogy én már kinőttem abból a korosztályból, akiknek ez íródott. Nem vagyok benne biztos, hogy tovább fogom olvasni.
Kinek ajánlom? 12-15 éves lányoknak, akik még Cortezt keresik egy fiúban.
Hozzá illő zene: Taylor Swift: Shake it off
A könyv adatai: Moly.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése