Ma a kedvenc könyvünket (egyet a sok közül) kritizáljuk Ashes-zel. Az én választásom Az időutazó feleségére esett, de mivel erősen gondolkoztam a Madam Tussaud-n is, a közeljövőben arról is várhattok tőlem kritikát.
Az időutazó felesége egy életszagú fantasy. Egy nő köré épül a cselekmény, bár ő csak az egyik főszereplő. Neki sokkal kevesebb szerepe van, mint Henrynek, az időutazónak, mégis folyamatosan köré folynak a szálak. Érdekes az eleve elrendeltetés megjelenése a regényben. Itt nem arra kell gondolni, hogy a szereplők hite szerint egy felsőbb hatalom mindent eltervez az ember életében. Nem, de valahogy mégis van az egésznek egy sorsszerűsége, egy megváltoztathatlan múlt, jelen és jövő áll egymás mellett. Ez a felfogás nekem személy szerint nem tetszik, de ez nem von le a könyv értékeiből. Az összhatás elég zavaros, tekintve, hogy vannak a könyvben ellentmondások és nem mindig teljesen érthető, mit akar kihozni az írónő a dologból. Vannak homályos részek, de a legtöbb szálat a legeslegvégén elvarrja Audrey Niffenegger.
Amit még nem szabad kifelejteni: a regény boncolgat olyan témákat, amiket nehéz feldolgozni. A halál, az elvetélés és az alkoholizmus.
A főszereplők. Henry, bármennyire is igyekszik családcentrikus lenni, szerintem a mű végéig komolytalan marad. Clare lassan válik melankolikusabbá, és bármenyire is imádnivaló a gyerek-Clare, sokat változik és hozzám talán az ő jelleme áll legközelebb.
Kinek ajánlom? Határozottan 16 éven felülieknek.
A könyv adatai:Moly.hu
Ashes:
Minden kertelés nélkül kimondom, az én egyik kedvenc könyvem/könyvsorozaton a Vámpírakadémia. Persze nem az egyetlen, de ez az igazi the best. Szóval most nézzük, hogy tudom ezt a legjobban lehúzni (csak hogy érzékeljétek, hogy még a kedvencemet is lehúzom, és kritikusan nézem) SPOILERT NAGYON FOG TARTALMAZNI!
Először is, félreértés ne essék, imádom Dmitrijt. De most komolyan, hogy lehet, hogy ebben a könyvben ennyi orosz utalás van, mikor Amerikában játszódik? Persze, legyen egy orosz karakter, mit számít. De hogy a tetoválásokat meg mindent oroszul kelljen nevezni, az már sok. (Mellesleg az Ivaskov is egy orosz vodka ;) )
Másodszor. Ez egy vámpíros történet, és lássuk be, hogy ez a mostani időben kicsit túl népszerű is. A napra kiálló csillogó vámpíros könyvektől a régi horrorisztikus vámpírokon át az emberekkel szimbiózisban élő vámpírokig minden megtalálható.
Harmadszor pedig ez egy tipikus tinisztori arról, hogy a diák beleszeret a tanárába. A vámpírosság csak kifejezi a nemi vágyat, és egyebeket. Szimbolikus.
Viszont! És itt jön a lényeg, amiért én oda vagyok érte. A vámpírvilág felépítésének egy újszerű, nagyon kidolgozott leírását találhatjuk benne. Ez nagyon megfog, és magával ragad, és a tanár-diák kapcsolat sem annyira nagyon látványos, hogy az már irritáló legyen. A történet pörög, mindig van hova kapkodnod a fejed. És még egyszer mondom, imádom ezt a könyvet.
U.i.: Aki nem olvasta a könyvet, az megnézheti a filmet, de lehet elveszi a kedvet az olvasástól. Akik pedig olvasták, azok kerüljék a bármi nemi érintkezést a filmmel.
Kinek ajánlom? Akik nem a drága aranyos napon csillogó vámpírokra, és a pufi farkasokra vágynak.
A könyv adatai: Moly.hu