Személyes bestseller

Goth Girl:
Ma a kedvenc könyvünket (egyet a sok közül) kritizáljuk Ashes-zel. Az én választásom Az időutazó feleségére esett, de mivel erősen gondolkoztam a Madam Tussaud-n is, a közeljövőben arról is várhattok tőlem kritikát.

Az időutazó felesége egy életszagú fantasy. Egy nő köré épül a cselekmény, bár ő csak az egyik főszereplő. Neki sokkal kevesebb szerepe van, mint Henrynek, az időutazónak, mégis folyamatosan köré folynak a szálak. Érdekes az eleve elrendeltetés megjelenése a regényben. Itt nem arra kell gondolni, hogy a szereplők hite szerint egy felsőbb hatalom mindent eltervez az ember életében. Nem, de valahogy mégis van az egésznek egy sorsszerűsége, egy megváltoztathatlan múlt, jelen és jövő áll egymás mellett. Ez a felfogás nekem személy szerint nem tetszik, de ez nem von le a könyv értékeiből. Az összhatás elég zavaros, tekintve, hogy vannak a könyvben ellentmondások és nem mindig teljesen érthető, mit akar kihozni az írónő a dologból. Vannak homályos részek, de a legtöbb szálat a legeslegvégén elvarrja Audrey Niffenegger.

Amit még nem szabad kifelejteni: a regény boncolgat olyan témákat, amiket nehéz feldolgozni. A halál, az elvetélés és az alkoholizmus.

A főszereplők. Henry, bármennyire is igyekszik családcentrikus lenni, szerintem a mű végéig komolytalan marad. Clare lassan válik melankolikusabbá, és bármenyire is imádnivaló a gyerek-Clare, sokat változik és hozzám talán az ő jelleme áll legközelebb.

Kinek ajánlom? Határozottan 16 éven felülieknek.
A könyv adatai:Moly.hu

Ashes:

Minden kertelés nélkül kimondom, az én egyik kedvenc könyvem/könyvsorozaton a Vámpírakadémia. Persze nem az egyetlen, de ez az igazi the best. Szóval most nézzük, hogy tudom ezt a legjobban lehúzni (csak hogy érzékeljétek, hogy még a kedvencemet is lehúzom, és kritikusan nézem) SPOILERT NAGYON FOG TARTALMAZNI!

Először is, félreértés ne essék, imádom Dmitrijt. De most komolyan, hogy lehet, hogy ebben a könyvben ennyi orosz utalás van, mikor Amerikában játszódik? Persze, legyen egy orosz karakter, mit számít. De hogy a tetoválásokat meg mindent oroszul kelljen nevezni, az már sok. (Mellesleg az Ivaskov is egy orosz vodka ;) )

Másodszor. Ez egy vámpíros történet, és lássuk be, hogy ez a mostani időben kicsit túl népszerű is. A napra kiálló csillogó vámpíros könyvektől a régi horrorisztikus vámpírokon át az emberekkel szimbiózisban élő vámpírokig minden megtalálható. 

Harmadszor pedig ez egy tipikus tinisztori arról, hogy a diák beleszeret a tanárába. A vámpírosság csak kifejezi a nemi vágyat, és egyebeket. Szimbolikus. 

Viszont! És itt jön a lényeg, amiért én oda vagyok érte. A vámpírvilág felépítésének egy újszerű, nagyon kidolgozott leírását találhatjuk benne. Ez nagyon megfog, és magával ragad, és a tanár-diák kapcsolat sem annyira nagyon látványos, hogy az már irritáló legyen. A történet pörög, mindig van hova kapkodnod a fejed. És még egyszer mondom, imádom ezt a könyvet.

U.i.: Aki nem olvasta a könyvet, az megnézheti a filmet, de lehet elveszi a kedvet az olvasástól. Akik pedig olvasták, azok kerüljék a bármi nemi érintkezést a filmmel.

Kinek ajánlom? Akik nem a drága aranyos napon csillogó vámpírokra, és a pufi farkasokra vágynak. 

A könyv adatai: Moly.hu

Tiszta Ég története

Forrás: Google

Spoilert (remélem) nem tartalmaz.

Mit tennél, ha kiderülne, hogy különleges képességeid vannak? Mit tennél, ha egy nagyobb termetű, bandázósnak kinéző srác bizonygatná neked, hogy Te vagy a lélektársa? Mindez közvetlenül az után, hogy Amerikába költöztél a családoddal.
 Ez történik Sky Brighttal, a Lélektársak első részében (és még sok minden más). Sky imádnivaló és egy kicsit művészlélek - jó pár hangszeren játszik nagyon tehetségesen. Sajnáltam, hogy erre nem nagyon helyeződött a hangsúly és csak amolyan háttérhobbinak állítják be.

Maga a sztori romantikusnak indul, kis fantasyval fűszerezve. Ez megy egészen az utolsó 50 oldalig, amikor beindulnak a cselekmények. Véleményem szerint kicsit későn és pont ezért már ez elég elnagyolt.

– Ó, azok a szép idők, amikor tizenhat éves az ember. Beül egy kávéra, aztán egyszer csak a rendőrőrsön találja magát!

Joss Stirling: Lélektársak - Sky. 179. oldal 

Viszont a regény eleje-közepe felé lévő történések jól kidolgozottak, bár főleg a romantikus szálra épülnek (féltékenység, családi féltés a párod ellen, et cetera).

Számomra ez a regény felvet egy csomó kérdést, amik közül a legfontosabb (szerintem) ez:
Akkor is szerelmes lennél a lélektársadba, ha nem hallanád a fejedben a hangját? Ha nem tudnád, hogy ő van neked teremtve?
(utóirat: erre a kérdésemre a harmadik rész választ adott. Olvassátok el :) )

Érdekesség következik:
Nagyon szeretek a nevek jelentésének utánanézni, főleg, mert ebben a könyvben fontos szerepet játszanak. Így ezt megosztom veletek is.

Forrás: Google

Saul: kért
Karla: szabad ember
Zed: maga a "z" betű, mint utolsó
Yves: tiszafa
Xavier: új ház
Will: elszántság, akarat
Uriel: tisztánlátó
Victor: győztes
Trace: harcias
Sky Bright: tiszta ég

A fiúk vezetékneve, a Benedict, pedig újdonsült, fiatal férjet jelent.

Megjegyzés: Könnyed olvasmány, és úgy tűnhet, hogy egy rész teljesen befejezett. Nem, ahhoz hogy mindent megérts, a további két könyvet is el kell olvasnod. Az egyetlen gond azokkal, hogy egy sémára épülnek.

Kinek ajánlom? Lányoknak, nőknek, akiknek kikapcsolódásra van szükségük.

A könyv adatai: Moly.hu

Hozzá illő zene: Kelly Clarkson - Because of you (ezt csak egy idő után fogjátok érteni, miért)

Én is bomlásnak indulok

SPOILER VESZÉLY!

Fúha...hol is kezdjem?
Ez egy thriller. De nem olyan szörnyű, higgyetek nekem. Persze aki nem tud egy Pscyho-t végignézni, akkor az ne olvassa el. De semmi olyan nincs benne. Persze, a csaj felégeti a szüleit, meg minden, de a személyiségzavarán kívül talán az a legrosszabb.
De hogy ezt tisztáztuk, most beszélek egy kicsit a műről magáról. Először is vontatott. Nem is kicsit. Értem én, hogy meg akarjátok értetni az olvasókkal, hogy mit érez a szereplő, de nem vagyunk agyalágyultak. Ha azt mondod hogy bezárva tart egy kölköt, akkor már is tudjuk, hogy valami nincs rendben a nőnél.
A fordító borzalmas. Annyi szóismétlés van a műben, hogy az már zavaró. Még nekem is, aki általában ezt elnézi. De itt egy mondatban többször is előfordul ugyanaz a szó. Ebben a mondatban például háromszor szerepel a "rúg" igének valamelyik alakja:

"Csak legenda, hogy régebben nem rúgtak bele a fekvő emberbe. Mindig is belerúgtak, és mindig is bele fognak rúgni." 

Az angolban oké. De a magyarban úgy gondolom, hogy elegendő szókincs van, hogy ne szerepeljen ugyan az. Lehet, hogy nekem is van benne, de én nem adom ezt könyvbe, nem olvassák több ezren vagy millióan, és én nem szervezetten írok. (Vagyis nem annyira)
A másik. Az írónő egyszerűen nem tudja ledobni azokat a bizonyos bombákat oda, ahova kell. Ha a jó helyen tenné ezt, akkor azt mondanád: "B*zd meg! Erre aztán nem számítottam" és tátott szájjal olvasod tovább, hogy most mi jön. De itt csak az volt, hogy : "Áááá....hát legyen. És akkor?".

Megjegyzés: Lehet kissé nyersen fogalmaztam, mert annyira nem rossz a könyv, és vannak benne olyan témák, amin érdekes ám elgondolkodni.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem veszik a szívükre a gyermekkori nemi bántalmazást. Mert az nagyon durván megjelenik benne.

Hozzá illő zene: Top 5 horror Movie Theme Songs

A könyv adatai: Moly.hu

Cortez-imádat... újra!

Spoiler előfordulhat.

Forrás: Google

Leiner Laura SZJG-sorozata után nagyon sok hasonló regény, sorozat született fiatal magyar írók tollaból. Ilyen Tavi Kata Sulijegyzetek c. sorozata is, aminek most első részét, a Nyitótáncot vesszük górcső alá.
 Az alapsztori ugyanaz: a magát lúzernek valló, gimibe lépő lány szerelme a nála egy évvel idősebb, menő , osztálytársával, Cortezzel... bocsánat, Krisztiánnal. Sok-sok szenvedés (szerencsére sírás jóval kevesebb, mint Reninél, és jóval több a dühroham) és természetesen a helyzet nem oldódik meg az első könyv végén. (Ha ebben is az ötödik könyvben fognak összejönni... )

"– Menj csak! – legyintettem lazán. –Engem látsz eleget órán. Szinte pislogás nélkül nézett rám.– Azt majd én eldöntöm, kiből mennyi az elég, oké ?"

Tavi Kata: Nyitótánc, 122. oldal 

Mi ez, ha nem Cortez "kultúrált" beszédmódja? Már csak egy kóla hiányzik a kezéből...

Forrás: Google

Mi az egyedi a regényben? A tánc. Szerencsére főszereplőnknek ezúttal van életcélja és hobbija is - a tánc. Ettől kap az egész könyv egy másik "célt" azon kívül, hogy szerelmes.


Hogy mik az irritáló tényezők? Az SZJG-hez való hasonlóság, a szerencsétlenkedések és a suta megfogalmazások, a sok ismétlés...
Stilisztikailag a mű nem éppen tökéletes.

Megjegyzés: Lehet, hogy én már kinőttem abból a korosztályból, akiknek ez íródott. Nem vagyok benne biztos, hogy tovább fogom olvasni.

Kinek ajánlom? 12-15 éves lányoknak, akik még Cortezt keresik egy fiúban.

Hozzá illő zene: Taylor Swift: Shake it off

A könyv adatai: Moly.hu

Ha már az aktualitásokról van szó....

Hozzávalók: Felhívás, nyomokban spoilert tartalmazhat!
Majd újra lesz...HÁBORÚ! Esküszöm, hogy ez a könyv csak ezt, és ennek tényét dolgozza fel. Egy tipikus történelmi sztoriról van szó, ami a harmadik világháború idején történik.
 Kiakasztó dolgok  No. 1.: Mi az, hogy a két főhős rokonok? És akkor hogy a francba lehet az, hogy ennyire vonzódnak egymáshoz? Ez beteges! Esküszöm! Én nem vagyok elitélő ember, de ez, már nekem is sok.
                             No.2.: Ez a könyv rövid. Túl rövid ahhoz, hogy a cselekmények, és az igazi érzelmi szálak kiteljesedhessenek. Mire a szerző belejön az írásba, már vége is a könyvnek. És mi lesz az olvasóval és az ő beteljesedésével?
                             No.3.: A vég...Hogy lehet ilyen csattanóval befejezni egy könyvet, mikor az egészet végig kell szenvedni? Komolyan nem értem, hogy ha az írónő ilyen jó, ahogy a végén azt bebizonyítja, akkor miért nem lehet ezt a szintet végig hozni?
                             No. 4.: Oké, lehet csak én érzem ezt tragikusnak, de az eleje sincs a legjobb helyzetben:

"Elizabeth a nevem, de senki nem szólit így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé."

A könyv első pár sora...Még hogy ez egy átlagos lány? Aki a saját rokonába szerelmes, és olyan dolgokat lát a háborúban, amit egy tizenévesnek nem kéne? Már nem azért, de ez azért enyhe túlzás. És mennyire mainstream kezdés ez már?

Na jó, asszem ennyi...ha nem lenne még valami...          No. 5.: A srác, aki a rokona....nem, le sem akarom írni....de így van....GONDOLATOLVASÓ! Hát hogy a fenébe ne? Azt hiszem ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Mindenki érti. Értékeljünk.

Megjegyzés: Én nem olvasnám el újra, és állítólag jó film készült belőle!

Kinek ajánlom? Akiknek öngyilkos gondolataik vannak, és nem értik, hogy az élet miért olyan kegyetlen amilyen. És persze a háború őrülteknek, mert van pár durva pillanat is benne.

Hozzá illő zene: M83 - Wait

A könyv adatai: Moly.hu

A szerencsétlen superwoman

Spoiler megjelenéséért felelősséget nem vállalunk.

Rúzs, kistáska, pisztoly, bilincs, spray és egy nagy adag ételrajongás.
Ez jellemzi Stephanie Plumot, A szingli fejvadász főszereplőjét. Egy harmincéves nő, aki hat hónapja munkanélküli, így óvadék-behajtó ügynök lesz. Teljesen logikus. Teljesen logikus, hogy felvesznek egy fehérnemű-felvásárlót fejvadásznak csak azért, mert megfenyegeti a főnököt, aki nem mellesleg az unokatestvére. Teljesen logikus, hogy senki nem kérdezi meg, hogy tudja majd mindenféle képzettség nélkül elvégezni.
Az anyját csak az érdekli, hogy a lánya miért szingli, ki mit fog szólni ehhez az álláshoz, és hogy az esti töltött káposzta el fog-e fogyni.

Hazamentem, ettem még egy kicsi zabpelyhet, és felhívtam az anyámat. 
– Csináltam egy nagy fazék töltött káposztát – mondta. – Hazajöhetnél vacsorázni. 
– Jól hangzik, de dolgom van. 
– Micsoda? Mi lehet olyan fontos, hogy nincs időd töltött káposztát enni? 

Janet Evanovich: A szingli fejvadász I., 163. oldal

Igen, ez a következő érdekesség - egyrészt, hogy a családot csak az érdekli, mikor ehetnek már, másrészt az, hogy töltött káposztát esznek esznek Amerikában! (Utóbbi könnyen megmagyarázható: egy olasz-magyar családról van szó, így a következő napi menü már a töltött kagyló.)

De ne felejtsük el a másik főszereplőt se: Joe Morelli. A férfi, akinek "csokis fánkot" adott Stephanie (igen, még a hasonlatok is ételekkel történnek), akit főszereplőnk aztán elütött, majd újdonsült munkája miatt üldözni kezdte.
Teljesen érthető, a pasi mindenki szerint egy zseni.
Aláírom.
De ahhoz már tehetség kell, hogy a lakásodban van az, akit el akarsz kapni, és nem csinálsz semmit. 
Nem hívod a rendőrséget.
Nem hívod a segítődet, aki mindig ugrik, ha elrontasz valamit.
Nem.
Csak leülsz és elkezdesz enni.

Megjegyzés: A könyv vicces. Érdekes, közvetlen, nőies stílusával engem megfogott.

Kinek ajánlom? Aki nem éhes, mert különben végig korogni fog a hasad. Amúgy bárkinek, aki le akar ülni a fotelba, ki akar kapcsolni és jót szeretne nevetni.

Hozzá illő zene: Pink Panther theme song

A könyv adatai: Moly.hu

Mindörökké vámpírok nélkül

FIGYELEM!A BEJEGYZÉS NYOMOKBAN SPOILERT TARTALMAZHAT.

Bevallom, elég régen olvastam már a könyvet, de így is van mit mesélnem róla. A cselekmény azzal indul, hogy a főszereplőnk, Ever, egy másik iskolába kerül, mert a szüleivel autóbalesetet szenvedtek, és csak ő élte túl. (Eléggé mainstream...) És persze a csajnak lesz egy különleges képessége tőle. Hallja mások gondolatait, és az aurájukat. (Wow.....ez nem is rossz. Lehet, hogy még érdekes is lesz) De persze megjelenik egy srác, Damon (Mert hogy máshogy hívhatnák), aki kivételes, mert Ever nem látja és érzi ezeket a dolgokat rajta. És persze a srác tökéletes. (Mily meglepő....*szemforgatás*) És ezért a csaj mindenféle bajba kerül, meg minden. Szerelem első látásra...bla, bla, bla...
A kedvenc részem viszont ez volt az egészben:

"– Menj vissza a koporsódba, vagy a váradba, vagy akárhol laktál, mielőtt idejöttél. Csak hagyj békén! Menj el!
Damen visszafojtja a nevetést. – Nem vagyok vámpír. Ne légy nevetséges, ilyen nincs. [...]Nem vagyok vámpír, Ever. Halhatatlan vagyok.
– Vámpír, halhatatlan, egykutya – morgom a bajszom alatt. Nevetséges, hogy nem létező lényekről vitatkozunk! – gondolom." 

 Komolyan? Kiröhögi a csajt, hogy azt mondta rá, hogy vámpír? És ez a "ne légy nevetséges" hát ne már! Ki nem hiszi azt, hogy az! És a vámpír is örök életű. Vagy  legalábbis nem öregszik. Igen, asszem ez a helyes megfogalmazás. De ez mindegy is. Akkor is "nevetséges" ez az egész szituáció a könyvben. Ráadásul ha vannak szellemek és hallhatatlanok, akkor hol maradnak a vámpírok? Már csak hívogatni kéne őket egy kis koporsóval meg vérrel, vagy nem tudom. Mindegy, értékeljünk:

Megjegyzés: Amúgy egyszer elolvasható, és ha nem veszed komolyan, akkor még tudsz is rajta röhögni. Bár a végén nagyon nem vágtam....

Kinek ajánlom? Azoknak, akik NEM vámpírokról akarnak olvasni!

Hozzá illő zene: Falling In Reverse - I'm not a vampire

A könyv adatai: Moly.hu

Internacionális love story

Spoiler-veszély!

Ki ne szeretne egy évig a szerelem, a divat, a konyhaművészet és a filmek városában élni?

Nos, Anna ellentmond az átlagnak: kiakad, amikor az apja Párizsba küldi.

Ez volt az első rész, amikor elgondolkoztam azon, hány évesekről is szól a történet.

Tizenhét.

Melyik az a tizenhét éves lány, aki nem akar a szüleitől egy kicsit távol lenni?
Melyik az a tizenhét éves lány, aki a szobájában gubbaszt egyedül, egy ismeretlen városban, ahol már barátokra is szert tett?

És egyáltalán - ki az, akinek azért tetszik egy srác, mert szép kék fogakat tud produkálni?
És nem ezek voltak az egyedüli pillanatok, amikor a főszereplő, Anna, felidegesített.
A legnagyobb problémám az volt a könyvvel, hogy az egészet belengte Anna mindent kategorizáló, sztereotípiákból kiinduló természete.

Viszont.

Nem hanyagolhatóak el a vicces részek, és persze a másik főszereplő, St. Clair sem. Ő a lányok álmát megtestesítő pasi, azon kívül, hogy túlzottan ragaszkodik mindenhez, semmit és senkit nem hajlandó elengedni.

 "Velem vagy. És én gyakorlatilag francia vagyok.
– Angol – mondom.
– Amerikai – vigyorodik el." 

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók, 81. oldal

Ez az idézet jól jellemzi, hogy miért is hívom én ezt "internacionális love story"-nak. Angol, amerikai, francia fiú egy amerikai lánnyal találkozik Párizsban.

Továbbá Párizs: a regény nagyon jól bemutatja a főváros nevezetességeit, különlegességeit.

Megjegyzés: Összességében nekem tetszett, amikor el tudtam vonatkoztatni Anna hisztijeitől.

Kinek ajánlom? Aki imádja Párizst, aki szeretne egy könnyed nyári olvasmányt és aki hisz az "első látásra szerelemben". (Sajnálom, én kicsit szkeptikus vagyok e témában.)

Hozzá illő zene: Dania Gió: S'il nous plait

A könyv adatai: Moly.hu

Touch (or not?)

Forrás:Google

 SPOILERT TARTALMAZ!
 Gondolom, elég sokatoknak ismerős ez a könyv. Kívülről, vagy belülről, teljesen mindegy. Amikor ránéztem erre a könyvre, az első reakcióm talán az volt, hogy "Jesszusom, Jacob hogy került ide?" a következő, hogy "Ezt a szemet tuti, hogy Photoshop-pal csinálták." De annyi jót hallottam róla, és mindenki tök odavolt érte, ezért belevetettem magam. Azt hiszem, életem egyik legrosszabb döntése volt.
  EZ A SRÁC állítólag nem érinthet meg   semmi élőt. Eddig megvan. Nem is rossz. Kicsit fura, de legyen. Mert miért ne. De még 30 oldalt sem haladtál, amikor kiderül, hogy van egy LÁNY akit meg tud érinteni. Minő meglepetés. Csak nem? És naná, hogy abban a percben, amikor - amúgy meg akarja ölni - megpillantják egymást, akkor szerelmesek lesznek. És persze a csajról is kiderült, hogy ilyen degenerált képessége van, csak ő át tud változni, meg át tud változtatni. De ez tök lényegtelen.
  És ami igazán felbosszantott ebben a könyvben, az az egyik jelenet volt.

"Valaki volt a szobámban.[...]Belülről bezártam az ajtót, így kintről biztosan nem juthatott be.[...]Végül rájöttem. Kétségem sem volt, ki lehet ott. Kale. Izgatottság lett úrrá rajtam. Régebben Alex elárulta, hogy sokszor bejött hozzám, és nézett, miközben aludtam. Mindig tudtam, hogy itt van, bár alvást színleltem. Imádtam már a gondolatát is annak, hogy engem néz. Izgató volt tudni, hogy figyel. Néha, mintha csak véletlenül történt volna, kidugtam a lábam a takaró alól, így egészen a veszélyes területekig láthatóvá vált a csupasz bőröm.[...]A hátamat ívben meghajlítva az ablak felé fordultam. Úgy tettem, mintha megvakartam volna magam, és forgás közben beleakadtak volna az ujjaim a trikómba, így egy kicsit feljebb tudtam húzni." 

Oké, szóljatok, ha velem van gond, de nekem nem az az első reakcióm amikor betörnek a szobámba, és nézik ahogy alszom, hogy ez jajj de izgató! Komolyan. Inkább rohanj! Menekülj! Lehet hogy egy pszichopata az, nem tudhatod!!!!

Megjegyzés: oké, nem vagyok annyira elítélő, voltak egészen tűrhető dolgok is benne, de attól még nekem ez volt a legrosszabb könyvélményem.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik imádják a nyálas, csöpögős romantikus történeteket, amiben vagy egy kis fantasy szál, de egyáltalán nem lényeges. És persze azoknak, akik szeretik, ahogy nézik amikor alszanak.

Hozzá illő zene: Sweet Dreams

A könyv adatai: Moly.hu

Névtelenek története

Figyelmeztetés: Nyomokban spoilert tartalmazhat. 

Forrás: Google

Képzeld el a következő helyzetet: kölcsönkérsz egy könyvet. Legyen ez a könyv Murakami Haruki: Birkakergető nagy kalandja. Elkezded olvasni.
És olvasod...
És olvasod...
Majd rájössz, hogy valami nem stimmel. Leteszed a könyvet, eszegetsz valamit (nem, nem a könyv lapjait. Egyél valami táplálóbbat és kevésbé papírízűt). Eddig megvan ugye?
 Végiggondolod, mit olvastál eddig. Hogy is hívták azt a lányt, akinek szépek a fülei?

Most feltetted a lehető legjobb kérdést: hogy hívták a szereplőt?

A válasz: sehogy.

  Ebben a regényben nincs nevük a szereplőknek. Kivéve Patkányt. De az is csak egy ragadványnév.

Mert ahogy a névtelen, hat hónap híján harminc éves, elvált japán férfi (ezt bezzeg tudjuk róla!) beszélgetéséből kitűnik:

"– Cirmos cica! – kedveskedett neki a gépkocsivezető, de persze azért vigyázott, nehogy megérinte. – Mi a neved? – Nincs neki neve – mondtam. – Mi van akkor, ha hívni kell őkelmét? – Nem kell hívni – nyugtattam meg. – Csak úgy van, létezik és kész."

Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland. 187. oldal 

További indoklása még a férfinak e téren, hogy egy szardíniának sem adunk nevet. Nos, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egy macskával együtt éltek. Egy szardíniával viszont nem. A szardíniát nem akarom magamhoz hívni, hogy gyere szardínia, menjünk úszkálni, megetetlek!

 Következő furcsa dolog:
Az egész történet egy birka köré épül. Akinek van a szőrén egy vörös csillag. Akinek hatalma van. Őt kergetik, persze csak úgy, ahogyan Poirot szokta kergetni a gyilkost: szép komótosan, üldögélve, a szürkeállományt munkába vonva. Szóval a történet menete lassú, de valamiért mégis magával ragad. 

Harmadik pont:
A lány fülmodell. Gyönyörű fülekkel, amit Murakami órákig tudna elemezni. Érdekes. Mi számít szép fülnek?

Megjegyzés: Murakami Haruki az egyik kedvenc íróm. Sosem tudod teljesen megérteni az indítékait, vagy hogy miért az lett a könyv vége, ami.

Kinek ajánlom?Aki szereti a titokzatos, cseppet sem földhözragadt történeteket.

A könyv adatait itt találod : Moly.hu