Bevallom, elég régen olvastam már a könyvet, de így is van mit mesélnem róla. A cselekmény azzal indul, hogy a főszereplőnk, Ever, egy másik iskolába kerül, mert a szüleivel autóbalesetet szenvedtek, és csak ő élte túl. (Eléggé mainstream...) És persze a csajnak lesz egy különleges képessége tőle. Hallja mások gondolatait, és az aurájukat. (Wow.....ez nem is rossz. Lehet, hogy még érdekes is lesz) De persze megjelenik egy srác, Damon (Mert hogy máshogy hívhatnák), aki kivételes, mert Ever nem látja és érzi ezeket a dolgokat rajta. És persze a srác tökéletes. (Mily meglepő....*szemforgatás*) És ezért a csaj mindenféle bajba kerül, meg minden. Szerelem első látásra...bla, bla, bla...
A kedvenc részem viszont ez volt az egészben:
"– Menj vissza a koporsódba, vagy a váradba, vagy akárhol laktál, mielőtt idejöttél. Csak hagyj békén! Menj el!Komolyan? Kiröhögi a csajt, hogy azt mondta rá, hogy vámpír? És ez a "ne légy nevetséges" hát ne már! Ki nem hiszi azt, hogy az! És a vámpír is örök életű. Vagy legalábbis nem öregszik. Igen, asszem ez a helyes megfogalmazás. De ez mindegy is. Akkor is "nevetséges" ez az egész szituáció a könyvben. Ráadásul ha vannak szellemek és hallhatatlanok, akkor hol maradnak a vámpírok? Már csak hívogatni kéne őket egy kis koporsóval meg vérrel, vagy nem tudom. Mindegy, értékeljünk:
Damen visszafojtja a nevetést. – Nem vagyok vámpír. Ne légy nevetséges, ilyen nincs. [...]Nem vagyok vámpír, Ever. Halhatatlan vagyok.
– Vámpír, halhatatlan, egykutya – morgom a bajszom alatt. Nevetséges, hogy nem létező lényekről vitatkozunk! – gondolom."
Megjegyzés: Amúgy egyszer elolvasható, és ha nem veszed komolyan, akkor még tudsz is rajta röhögni. Bár a végén nagyon nem vágtam....
Kinek ajánlom? Azoknak, akik NEM vámpírokról akarnak olvasni!
Hozzá illő zene: Falling In Reverse - I'm not a vampire
A könyv adatai: Moly.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése